Öröm, remény, tapasztalat

Kezdjük az örömmel.

Szabadság, Fény, jó idő, társaság, buli. Kikapcsolódás, de miből is? Az addigi megszokottból, a mókuskerékből, ami gyakran nem okoz örömet. A megszokottság mindenkinek más és más. Kinek a munkahelyi frusztráció, kinek az otthoni pörgés, kinek a mindennapok szürke, kiszámítható monotóniája. Megfelelés. Egy idő után átadtad neki az erődet, az energiád egy részét, sőt, talán lemondtál a saját életről, hogy másnak megfelelj. És az öröm is elpárolgott vele.

Jött a nyár és elhatároztad, hogy most aztán ebből mind-mind kilépsz! Indulás nyaralni! Végre! Mennyi időre is? Nézzük csak! Egy hétvége? Nagyon jó! A semminél jóval több és átmosott, friss energiával töltött fel. Tudd, hogy ha három napnál rövidebb időre mész pihenni, nagy valószínűséggel nem fogsz tudni valóban áthangolódni egy nyugodtabb ritmusra. Főleg, ha vitted magaddal a mobiltelefonodat is. A telefonod tökéletesen visszahív abba, amiből éppen kipihennéd, kiléptetnéd önmagad. Nem rossz, nem jó, ez van.

Ha hosszabb időre mentél, akkor már valódi változások léphettek fel az életedben. A mindennapi pörgés helyett. Fontos, hogy volt-e és ha igen, mi volt a terved egy nyaralás során?

Önállóan, egyedül  elmenni. Saját döntés alapján, nem kényszerből. Egy kicsit önmagad szerettél volna lenni, hogy végre együtt légy vele, meglásd, megszeretgesd azt, aki vagy. Azért, hogy a saját igényeidet tapasztald meg, elégítsd ki. Csodálatos fejlődési és megnyugvási, elfogadási lehetőség magad felé! Mindenkinek járna egy hét az év során, hogy önmagával együtt lehessen, önmagára időt szánjon. (Nem biztos, hogy csak nyáron). És ezt ne az elérhetetlen, vagy még inkább ne az „önzés” kategóriájába sorold! DE!!! Ha éppen szoptatsz és nagyon kicsi még a gyereked, a gyerekeid, akkor NE ÍGY akard megvalósítani ezt az igényedet, főleg ne napokra, hetekre! Akkor az anyaságodat éld és valósítsd meg! Ilyenkor az ajándékba kapott szabad órákat élvezd!

Vagy párban mentetek és a párkapcsolatotokat teljesítettétek ki még inkább? Esetleg újítottátok meg? Vagy reparáltátok? Mindegyik felállás tudhat új szempontokat bevinni az előzőekhez:

  1. Ha eddig is jó volt a párkapcsolatotok, tovább tudott szárnyalni és még több örömmel és élménnyel gazdagított benneteket. Még teljesebben összekovácsolódtatok. Hurrá!
  2. Ha kielégítő volt a kapcsolat, de éreztétek, hogy több új területet is kipróbálnátok, élménydúsabbá, változatossá tennétek, felfrissítenétek, akkor az együtt eltöltött hosszabb pihenő idő még inkább megerősíthetett benneteket abban, hogy a kapcsolatotok értékeire rálássatok és bátoríthatott újabb területek felfedezésére. Mindezt azért tudtátok könnyebben befogadni, mert ellazultan, kilépve az addigi komfort zónátokból sokkal inkább elfogadóvá tudtatok válni egy-egy újabb élettér megélésére egymással – és önmagatokkal kapcsolatban. Bátrabban, lazábban tudtatok felfedezni újabb lehetőségeket. És ha még sem jött volna be, egy felhangoltabb, szeretet- és örömtelibb állapotban könnyedén, egymás hibáztatása nélkül elengedhettétek az egészet és egy jót nevethettetek rajta! Ezt is kipróbáltátok, valamin ismét együtt átmentetek és ez még tovább erősíthette a kapcsolatotokat. Nagyon jó!
  3. Ha nem volt jó a kapcsolatotok, ezt éreztétek mindketten, és reparálni, javítani szerettétek volna együtt, az ötlet kiváló, hogy együtt elmentek valahová a megszokott környezetetekből! De fel kell rá készülni! Ha úgy akartatok rajta változtatni, hogy fáradtan nekiindultatok valami tervnek, valószínűleg nem, vagy nem úgy sikerült, ahogy szerettétek volna. Ilyenkor legjobb, ha adtok magatoknak áthangolódási, amolyan semmittevős, céltalan időt! Ez legkevesebb 3 vagy akár több nap! Vagy ha úgy akartatok változtatni, hogy a régi nem működő mintát erőltetettétek tovább, csak egy új környezetben, nagy valószínűséggel akkor sem sikerül. Illetve tovább tudhattatok lépni, csak nem biztos, hogy azt így éreztétek. Akkor valójában azzal szembesülhettetek, hogy mi az, ami már nem működik a kapcsolatban. Mi az, amit már rég levethetnétek, mint egy kinőtt, elkopott ruhát? És ez nagy kincs, ha megvan a mi-is-az-oka? Ekkor már csak egy lépés a módosítás vagy a váltás lehetősége, mert tudod, tudjátok, hogy mit is jó máshogy tenni. Ha a pár bármelyik tagja még ragaszkodna egy régi lejárt lemezhez, megnehezül ez a továbblépés – együtt. De a rálátás, a megértés, a szembesülés, az elfogadás, a tisztelet egymás felé ekkor is megtörténhet. Nem kell tovább erőlködni! Minden rendben van! JÓ, HA TUDOD, HOGY A KAPCSOLATOT CSERÉLD LE, NE A TÁRSAD!
  4. Ha nagy társasággal, barátokkal mentetek el nyaralni, lehet, hogy az „együtt lakva ismerszik meg a másik” alapelv Téged, Titeket sem kímélt meg. Ilyenkor egyrészről a barátságok még jobban elmélyülhetnek, kiteljesedhetnek. Barátaid, ismerőseid segítségével lehetőséged adódhatott gyakorolni a türelem erényét, az elfogadást, az együttműködést, a tiszteletet önmagad és a másik felé, az örömet meglátni mindenben és mindenhol képességét. A „csak lenni és örülni” adományát. Megélhetted a határaid kijelölésének szükségszerűségét, a NEM-et mondás fontosságát és megfogalmazását a többiek felé.  A bárhogy-is-van,-jól-érzem-magam-és-boldog-vagyok nagyszerű tudását. De az is lehet, hogy úgy összevesztek, hogy többé nem is akartatok beszélni egymással. Fontos tapasztalat mindkettő.
  5. Családdal nyaraltál. Na, ez igazi tárháza lehet az addigi szunnyadó, szőnyeg alá söpört konfliktusoknak. Ilyenkor minden olyan előjöhetett, amit nem akartál volna. Az összes rejtett tartalék, amit nem oldottál meg a pároddal, a gyerekeiddel a minden napokban. Minden nevelési hiba, vitás kérdés, határtartási és életvezetési különbözőségek. Ki mikor kel és fekszik, ki figyel a gyerekre, kivel barátkozhatunk, melyik strandra, milyen gyakran, kivel menjünk? Mennyit költsünk és mire? Mit lehet és kinek? Ki mosogat? Ki pihen, ki akar és milyen programot csinálni? Hogyan kezeltétek a különböző igényeiteket? Hogyan teremtettetek szülői egységes elveket a határokat feszegető csemetékkel szemben? Ki mondta ki a végső szót? Tudtatok-e egységet alkotni és közösen menetrendet, tervet készíteni, amibe végül szinte minden belefért, amit szerettetek volna? És a nyaralás végén elégedetten és örömmel tudtatok-e hazatérni? Könnyen ráleltetek-e az összhangra? Vagy csatatérré vált a nyaralásotok?
  6. Alapvetően az általános életszemlélethez ezt tanácsolnám:

Ne rohanj és ne emészd magad! Csak látogatóba jöttél ide. Ezért állj meg és érezd a virágok illatát! ” (W. Hagen)

Én hozzátenném még: élvezd az életet és játssz! Sokkal könnyedebben, mint eddig hitted, hogy lehet!  És ismét idézem Dr. Mihalec Gábor szavait:

„A kapcsolatot cseréld, ne a társad!”

 

Folytassuk a reménnyel.

A remény életünk hajtóereje. A hit abban, hogy a dolgok jóra fordulnak, meggyógyulnak, megváltoznak és sokkal, de sokkal jobbá lesznek! Nagyon fontos része a minden napi saját lelki fejlődésünknek, mivel ez a motorja, ez a saját személyiségünk jobbítója, kiteljesítője, erősítője. A Lélek- üzemanyag. A remény tulajdonképpen mindig azt üzeni, hogy képesek vagyunk hinni – önmagunkban, egy nagyobb Egy-ségben, a változásban, az Élet igenlésében! Hogy hiszünk a saját életünk jobbító megteremtésében! Az ellenkezője, a hit elvesztése, egyenlő önmagunk elvesztésével, megsemmisítésével. Ezért nincs olyan ember, aki ne hinne. Az ateista is hisz. Abban, hogy nincs semmi több, csak az anyag. Ez is egy hit! A hit identitásunk része. A hit a jóságban, az örömben, annak az Aranykori Egy-ségállapotra való ősemlékezetnek a visszahívása a minden napokba, és ennek a jelenléte a Lélek szintjén, amikor még harmónia, méghozzá örömteli és boldog, egészséges harmónia alkotta a világunkat. Így a belső és külső világunkat is. Most újra itt a lehetőségünk – a Földi szinten is-, hogy szívtudatunkkal ezt a harmóniát mind bent, mind kint megteremtsük. Szeretettel. De tudatában kell lennünk annak is, hogy ráhatásunk és teremtő erőnk első lépcsője Bent van, ÖnMagunkban. A belső „aranykort” kell visszahívni a Jelenbe. Erre jó törekednünk minden képen. Azt a harmóniát ismét megélni, ami az áramlásba lendülésünk alapja. Jó tudnunk, hogy ez az egyensúly ölthet nagyon különböző megnyilvánulási formát egy-egy személynél, vagy egy adott személyen belül is! Jellemzően két nagy csoportban nyilvánulhat meg: vagy a régi, a lezáró Kali Yuga (Vas kor) szerintit, ami elsősorban alacsony tudatszintű, és gyakran a nélkülözi az örömet és a szenvedés és a félelem mentén akar tapasztalni, vagy az ún. Aranykorit, ami a Lélek halk, örömteli boldog hangja és az egész-ség, boldogság, az egység harmóniája. Leszögezném, hogy mindenki a Lelkében a boldogságra törekszik. Ha tudatában van ennek, ha nem. Lehet, hogy azt gondolod, hogy naíva, idealista vagyok. Én magam is nagyon megváltoztam ebben a tekintetben, és megváltoztattam a nézőpontomat, és ezáltal az energiarendszeremet sokkal magasabb szintre, aranykori harmóniába emeltem. Nem egyik napról a másikra, de nem is kell hozzá most már túl sok idő. Hamarabb megy, mint hiszed. Nekem így jobb. Harmónikusabb. Boldogabb. És a környezetemnek, a családomnak is. Egy módszert is kidolgoztam erre és azt is szívesen megosztom veled. Mert a tapasztalat, a dolgok valódi célja. Ha megtapasztalod, akkor már elhiszed. Ha elhiszed, akkor már csak egy lépés a megvalósítás, és ezáltal már éled is az új életedet! Megtetted! Egyszerűen hangzik? Igen, egyszerűek a nagy dolgok. Ha nem hiszed, járj utána!

Lehetőséged van kipróbálni ezt az új energiába történő átváltozást, a teljes transzformációt akár egyénileg, akár csoportosan, akár elvonulásokon! Bátran láss neki, kezdd el! Most!

https://www.pszichoterapia-budapest.hu/drszaboagneskatalin/nok-osszhangban-onmagukkal

https://www.pszichoterapia-budapest.hu/a-pszichoterapeuta